Virágágyak 4. - évelőágyak

Az egy- és kétnyári növényeket egymás után alkalmazva minden évben elérhetjük, hogy kertünkben kora tavasztól késő őszig virágpompába öltözzenek az ágyások. Viszont ez, ahogy már egy korábbi bejegyzésemben írtam, idő-, munka- és költségigényes. Az évelők alkalmazása ezen szempontokból kedvezőbb, azonban az évnek csak egy bizonyos szakaszában virágoznak, sokszor rövid ideig. Az év nagy részében kizárólag a vegetatív részeik láthatók, így olyan helyekre, ahol fontos a reprezentatív, ünnepélyes virágdísz, nem valók. 

Azonban tájképi jellegű, meghittebb hangulatú kert- és parkrészek díszítésére az évelőágyak kimondottan alkalmasak. Illetve a jellegzetes vegetatív habitusképek általában jól tükrözik a termőhelyi sajátosságokat (pl. a sziklakertek alacsony növésű, xerofiton növényei), így az évelők alkalmasak arra, hogy különböző természeti tájak hangulatát idézzük fel velük. 

Kiültetési formákat tekintve alapvetően három esetről beszélhetünk: 

1. Körbejárható évelőszigetek. 
2. Fa- és cserjecsoportok előterébe kialakított évelőágyak. 
3. Épített elemek (épületek, támfalak, kerítések, utak) előtt/mellett futó szalagágyak. 

Tervezés megkezdésekor, faj/fajta választásnál az elsődleges szempont az azonos ökológiai igényű növények alkalmazása egy ágyáson belül, a terület adottságainak megfelelően. 

Második szempont, hogy minél hosszabb virágzási idejű növényeket válasszunk. Sokszor kérik tőlem, hogy olyan évelőágyat tervezzek, ahol mindig virágzik valami. Ez azonban nem igazán a legjobb megközelítés. Az évelőágyakból akkor hozhatjuk ki a legtöbbet, ha ún. virágzási csúcsokat "állítunk be". Nálunk alapvetően 4 ilyen virágzási csúcsot lehet megvalósítani: 

• kora tavasszal, 
• május-júniusban, 
• július-augusztusban, 
• majd pedig szeptember környékén. 

 A következő lépés a tervezéskor a növények csoportosítása. 

1. Téralakítók: különleges, magas növésű évelők, amelyek kis egyedszámmal vagy szoliterként vannak jelen. Tagolják az ágyást, kiemelkedő tömböt alkotnak. 
2. Hangulatteremtők: hosszan virágzó, nagy díszítő értékű, középmagas évelők, amelyeket nagy számban, ismétlődően alkalmazunk az évelőágyásban. 
3. Élénkítő színfoltok: rövidebb ideig virágzó fajok, az előző két kategória kiegészítői.
4. Helykitöltők, térlazítók: többnyire alacsony növésű, talajtakaró növények az üresen maradt felületek takarására. 

Évelőágyat több évre tervezünk, ugyanakkor fontos tisztában lennünk azzal, hogy élő, folyamatosan változó rendszerről; eltérően növekvő, más ritmusban elöregedő növényekről van szó, így "végleges kép" kialakítására nincs lehetőségünk. 

De a változatosság gyönyörködtet, nem igaz?! 

Megjegyzés: 

Aki szívesen foglalkozna évelőágy kialakításával saját kertjében, az rengeteg hasznos információt, szakszerű segítséget kaphat a Schmidt Gábor szerkesztette Növények a kertépítészetben című könyvből, mely alapján a jelen blogbejegyzés is íródott.