Azért a víz(hiány) az úr! 2. -   kertjeink a klímaváltozás tükrében

Ígéretemhez híven a folytatásban azt nézzük meg, hogyan hatnak a megváltozott vízügyi és klimatikus változások a kertjeinkre.

Ehhez először is szeretnék tisztázni valamit. Téves az a hozzáállás, bár nagyon is köznapi és elterjedt, hogy a kertről kizárólag, mint a telekhatárokig tartó zárt egységről gondolkodunk. Az én kertem, azt teszek benne, amit én szeretnék. Ez így is van egyébként, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy kertünk egy nagyobb rendszer része is ugyanakkor, mégpedig a települési zöldinfrastuktúra része.

Nézzük meg miért is fontos ez!

A települési zöldfelületi rendszer nem csak a parkok és kertek összessége, hanem egymással kapcsolatban álló zöldfelületek rendszere: fasorok, erdőfoltok, patakpartok, temetők, kertek, intézményi zöldfelületek, mezőgazdasági területek stb.

Külön-külön egyik sem bír kiemelkedő jelentőséggel, de együttesen már számottevő hatást gyakorolnak egy-egy település klímájára, vízháztartására. Nézzük meg, hogyan.

A települési zöldinfrastruktúra

1. Hűti a települést, mérsékli a városi hősziget-hatást

A sok burkolat és épület nappal felmelegszik, majd éjszaka visszasugározza a hőt. A növényzettel borított, árnyékosabb felületek másképp viselkednek. A fák árnyékolnak, a növényzet párologtat, ezáltal csökkentve a környezet hőmérsékletét. Összefüggő zöldfelületek esetén ez nemcsak egy-egy kertben, hanem nagyobb területen is érzékelhető mikroklíma-javító hatást jelenthet, ezért a zöldfelületi rendszer fontos része a települési hőstressz mérséklésének.

2. Segíti a csapadékvíz helyben tartását, csökkenti az elöntések kockázatát

A növényzet, a talaj és a zöldfelületek együttesen képesek a csapadék egy részét visszatartani, beszivárogtatni és késleltetni a lefolyást. Ez különösen fontos a hirtelen lezúduló, nagy intenzitású záporok idején. Minél több vízáteresztő, növényzettel borított felület van egy településen, annál kevésbé egyszerre és koncentráltan érkezik a víz a csatornarendszerbe.

3. Segíti a talajvíz utánpótlását

Ahol a csapadékot nem azonnal vezetik el, hanem lehetőséget kap a beszivárgásra, ott a víz egy része a talajban maradhat. Ez természetesen erősen függ a talajviszonyoktól és a helyi vízháztartástól.

4. Ökológiai hálózatot alkot

Az egymással összefüggő zöldfelületek ökoszisztéma-kapcsolatokat és ökológiai folyosókat biztosíthatnak. Ez különösen fontos a madarak, beporzók és más kisebb élőlények számára.

5. Segít megőrizni a biodiverzitást

Egy településen a természetes vagy természetközeli zöldfelületek hihetetlenül fontos élőhelyek lehetnek. Nem kell feltétlenül nagy természetvédelmi területre gondolni: egy idős fa, sövény, virágos gyep vagy patakpart is része lehet ennek a rendszernek.

6. Javítja a levegőminőséget

A növényzet megköt bizonyos légszennyező anyagokat, illetve a lombkorona a por egy részének ülepedésében is szerepet játszik.

7. Szélvédelmet biztosít

A megfelelően kialakított növényállomány képes mérsékelni a szél sebességét.

9. Javítja az emberek életminőségét

A zöldfelületek rekreációs, pszichés és társadalmi funkciókat is betöltenek. Árnyékos park, fasor, vízpart vagy akár egy jól kialakított közösségi kert nem pusztán "szép", hanem használható élettér.

A zöldinfrastruktúra tehát mérsékli a klímaváltozás települési hatásait: a zöldfelületi rendszer egyszerre tud reagálni hőhullámokra, aszályra, szélsőséges csapadékokra, biodiverzitás-csökkenésre és a települési életminőség romlására.

Így már remélem, jobban érzékelhető az egyén felelőssége arra nézve, hogyan is alakítja ki a kertjét, utcafrontját.

Mert milyen is lenne egy olyan utcában élni, ahol senki nem ültet az utcafrontra fát és leburkolja a egész kertet? Pláne a mostani 40 fokos kánikula idején.

Jó, jó… kell a zöld, értjük! De már nem működik az, ami régen még bevált. Mégis mit csináljak? – gondolhatod most kedves olvasóm.

Jöjjön hát a cikk gyakorlatias része: ötletek, tippek, jótanácsok, hogy hogyan alakítsunk ki klímaadaptív kertet. 

1. A kert megismerése

Kertünk adottságainak megismerése minden esetben kulcsfontosságú egy sikeres kerthez. Különösen igaz ez a jelenlegi helyzetben. Fontos, hogy tisztában legyünk az alábbiakkal:

• Milyen a kertünk talaja?
• Milyen fényviszonyok uralkodnak benne?
• Merre lejt, hol vannak esetleg mélyebb pontok?
• Milyen a széljárás?
• Milyen a mikroklíma?
• Milyen a meglévő növényzet (ha van)?
• Milyen megoldandó problémák vannak (ha vannak)?

Csak ezeknek az ismereteknek a birtokában fogunk tudni tudatos és jó döntéseket hozni többek között arra vonatkozóan, hogy milyen funkciót hol érdemes elhelyezni; milyen növényeket válasszunk, amik nagy eséllyel meg is maradnak; hogyan állítsuk be az öntözést, és még sorolhatnánk.

Ha szeretnél te is saját kerted szakértőjévé válni, de nem tudod hogyan kezdj hozzá, akkor szeretettel ajánlom figyelmedbe a Kerttervezés lépésről lépésre mesterkurzus most készülő 2. modulját, ami éppen ezt a témát dolgozza fel interaktív módon.

2. Vízmegtartás

Nemcsak táji léptékben, hanem a kertek esetében is nagyon fontos a víz helyben tartása.

• Csak a szükséges mértékben alkalmazzunk burkolatokat.
• Hacsak lehet, alkalmazzunk vízáteresztő burkolatokat.
• A csapadékvizet ne a csatornába vezessük, hanem gyűjtsük össze és használjuk öntözésre.
• Apró döntés, de sok kicsi sokra megy alapon érdemes a havat (ha egyáltalán van), télen nem a burkolt felületeken feltornyozni, hanem a növényzettel borított területen szétteríteni.
• A csapadékvíznek nem feltétlenül kell egy csőben elhagynia a kertet. Egy megfelelően kialakított esőkert, mélyebb fekvésű ágyás vagy szikkasztófelület lehetőséget ad arra, hogy a víz ideiglenesen összegyűljön, majd lassan beszivárogjon a talajba.

3. Talajvédelem

A talajvédelem legalább olyan fontos, mint az öntözés. Nem az a cél, hogy minél több vizet tudjunk kijuttatni a kertbe, hanem az, hogy ami ott van, azt minél tovább megtartsuk és minél hatékonyabban hasznosuljon.

Nézzük mit tehetünk ezért.

Mulcs

A mulcs egyik legfontosabb feladata, hogy csökkenti a talaj párolgását. A csupasz talaj nyáron nagyon gyorsan felmelegszik, és a benne lévő nedvesség is gyorsabban távozik. Egy megfelelő vastagságú szerves mulcsréteg – például aprított ág, fakéreg, lomb vagy komposzt – árnyékolja a talajfelszínt, mérsékli annak felmelegedését és segít megtartani a nedvességet.

Ráadásul a szerves mulcs idővel lebomlik, és szerves anyaggal gazdagítja a talajt.

Vagyis a mulcs nem egyszerűen "takarás": egyfajta víztakarékos réteg a talaj és a forró levegő között.

Komposzt

A komposzt nem attól lesz fontos, hogy önmagában rengeteg vizet tárol, hanem azért, mert javítja a talaj szerkezetét és szervesanyag-tartalmát.

A jó szerkezetű, szerves anyagban gazdag talaj jobban képes befogadni a vizet, ugyanakkor megfelelően meg is tudja tartani azt a növények számára.

Ez különösen fontos szélsőséges csapadék esetén is: ha hirtelen nagy mennyiségű eső érkezik, nem mindegy, hogy a víz egy tömör, kiszáradt talajról azonnal lefolyik, vagy egy jó szerkezetű talajba be tud szivárogni.

Talajélet

A talaj nem egyszerűen "föld". Egy élő rendszer.

Baktériumok, gombák, talajlakó állatok és rengeteg más élőlény vesz részt a szerves anyagok lebontásában és a talajszerkezet kialakításában.

A jó talajélet hozzájárul a morzsalékos, stabil talajszerkezet kialakulásához. Ez pedig fontos a víz beszivárgása és megtartása szempontjából.

Különösen érdekesek ebből a szempontból a talajlakó élőlények által létrehozott járatok: ezek a víz számára is utakat biztosíthatnak a mélyebb talajrétegek felé.

Ezért a klímaadaptív kertben nem csak a növényekről gondolkodunk. A talajt is életben kell tartanunk.

Kevesebb ásás

A talaj rendszeres, mély ásása megbolygatja a talaj természetes szerkezetét és a benne élő szervezetek rendszerét.

Ezért ahol lehet, érdemes a talajt minél kevésbé bolygatni, és inkább a felszín védelmére, szervesanyag-utánpótlásra és a talajélet támogatására helyezni a hangsúlyt.

Ez nem azt jelenti, hogy soha nem szabad ásni. Egy új ágyás kialakításakor vagy bizonyos talajproblémák kezelésénél lehet rá szükség. A lényeg inkább az, hogy ne legyen a kertfenntartás automatikus, évről évre ismétlődő művelete a teljes talajréteg átforgatása.

Összességében tehát a talajszerkezet javítása és a szervesanyag-utánpótlás az, ami igazán fontos, hogy a talaj vízbefogadó és víztartó képességét fejlesszük.

Sarkítva tehát nem a növényt kell öntözni, hanem a talajt kell vízzel feltölteni. Hiszen nekünk sem mindegy, hogy a fejünkre borítunk egy pohár vizet, vagy megisszuk…

4. Rétegzés, többszintű növénykiültetés

Amikor valaki elkezd kertet kialakítani, jellemzően arra törekszik, hogy minél színesebb, érdekesebb, virágzóbb legyen a növénykiültetés és általában méltatlanul kevés figyelmet kap az alaprajzi szerkezet, valamint a vertikális rétegzés kérdése.

Pedig esztétikai szempontból is fontos, hogy ne egysíkú kiültetésben gondolkodjunk.

Most nézzük meg, hogy miért is fontos a többszintű növénykiültetés egy (klímaadaptív) kertben.

A lombkoronaszint árnyékot ad az alatta lévő növényeknek, a talajnak. Valamint a párologtatás révén hozzájárul a környezet hűtéséhez.

A cserjeszint és lágyszárú/talajtakaró szint csökkenti a talaj közvetlen felmelegedését és a szél okozta nedvességvesztést.

A háromszintű növénykiültetés egyfajta védőréteg a talaj felett.

Az eltérő méretű növények gyökérzete jellemzően különböző talajmélységeket használnak ki. Egy változatos társulásban nem minden egyed ugyanabból a mélységből próbálja megszerezni a vizet és a tápanyagokat. Így is van versengés, de hatékonyabb a felhasználás.

Egy többszintű kiültetés intenzív esőzéskor felfogja a csapadék egy részét, csökkentve a talajkimosódás esélyét.

Közelebb áll a természetes növénytársulások működéséhez és több élőlénynek ad otthont, táplálékot, búvóhelyet, szaporodási lehetőséget.

Egy pergola, lugas, zöldhomlokzat is újabb "rétegnek" számít.

5. Növényválasztás

Itt visszautalnék az első pontra, a kertünk adottságainak megismerésére.

Most, hogy forró és aszályos a nyár, könnyű azt a következtetést levonni, hogy akkor napfénykedvelő és szárazságtűrő növényeket kell ültetni és akkor minden oké lesz.

De ettől összetettebb a dolog.

Gondoljunk például a levendulára. Jól tűri a nyári meleget és a szárazságot, mégsem érzi jól magát minden napos kertben. Egy kötött, rossz vízelvezetésű talajon a téli nedvesség nagyobb problémát jelenthet számára, mint a nyári vízhiány. Egy védett, meleg mikroklímájú ágyásban egészen mások az esélyei, mint egy fagyzugos vagy erősen szeles helyen.

Ráadásul a klímaváltozás nem azt jelenti, hogy Magyarország egyszerűen mediterrán éghajlatúvá válik. Attól, hogy a nyarak egyre forróbbak és szárazabbak, télen továbbra is előfordulhatnak komoly fagyok. Ezért nem egyetlen tulajdonság alapján kell növényt választanunk. A talaj, a vízellátottság, a fényviszonyok, a mikroklíma és a téli szélsőségek együtt határozzák meg, hogy egy növény valóban jól érzi-e majd magát a kertünkben.

Azért vannak általános alapelvek, amiket érdemes figyelembe venni növényválasztásnál.

• Ha a szomszédban szép valami, akkor nagy eséllyel nálad is jól fogja érezni magát hasonló kitettségben.
• Helyi termelőtől érdemes vásárolni, hiszen az ő földjének adottságai közelebb állnak a kertedéhez, mint amit egy Olaszországból vagy Németországból importált növény megszokott. Így kevésbé lesz sokkoló a növényednek az, hogy új helyre kerül.
• Ami csak lehet, vess magról. Hiszen ami magról kikel és megmarad, arról már van egy fontos helyi tapasztalatod: az adott év körülményei között képes volt alkalmazkodni a kertedhez, tehát valószínűleg a későbbiekben is rendben lesz.
• Sok esetben érdemes fiatalabb növényeket választani. Egy fiatal növénynek több lehetősége van arra, hogy az új környezetéhez igazodva fejlessze tovább a gyökérzetét, és fokozatosan alkalmazkodjon a kert talaj- és mikroklimatikus adottságaihoz.
• Ami a természetben szépen megél a környékeden, az valószínűleg a kertedben is jól meglesz. Azaz részesítsd előnyben az őshonos növényeket.

6. A gyep újragondolása

Szerintem az egyik legnagyobb kihívás a megváltozott viszonyok között a gyep fenntartása.

Az előző érában szinte nem is tudtunk elképzelni egy szép kertet gondozott, zöld gyep nélkül.

Azonban jelen körülmények mellett ez már nem, vagy csak nagy áldozatok árán fenntartható.

Emiatt érdemes lehet korlátozni a méretét, vagy átgondolni, milyen helyettesítőnövények jöhetnek szóba.

Száraz, napos helyen:

• Kúszó kakukkfű (Thymus serpyllum): Jól bírja a taposást, illatos, és nyáron gyönyörű lila virágszőnyeget képez.
• Varjúháj (Sedum): rendkívül szárazságtűrő pozsgás növény, ami kavicsos vagy sziklás részekre, rézsűkre tökéletes választás lehet.
• Fehérhere (Trifolium repens): szárazság esetén tovább marad zöld, megköti a nitrogént, és ritkábban kell nyírni, mint a füvet.

Árnyékos, nedvesebb helyen:

• Kúszó pázsitszulák (Dichondra repens): apró, vese alakú levelekből álló, sűrű zöld szőnyeget képez. Félárnyékos, nedvesebb zugokba és tipegők közé ajánlott.
• Indás ínfű (Ajuga reptans): árnyékos, hűvös kertekben vagy fák alatt gyorsan terjed. Kék vagy lila virágai vannak.
• Kis meténg (Vinca minor): Örökzöld talajtakaró, amely a legsötétebb és legszárazabb fa alatti részeket is beborítja.

Egyre többen próbálkoznak a hagyományos, rendszeresen nyírt gyep helyett úgynevezett vadgyep vagy virágos gyep kialakításával. Ennek egyik formája, hogy egyszerűen hagyjuk a gyepet kevésbé intenzíven gondozni, és megfigyeljük, milyen növények telepednek meg benne és melyek képesek tartósan fennmaradni. Mások virágosgyep-keveréket vetnek, majd néhány év alatt kirajzolódik, mely fajok érzik jól magukat az adott talajon és mikroklímában.

Ez tulajdonképpen egyfajta természetes szelekcióként is felfogható: a kert maga "teszteli", mely növények képesek megbirkózni az adott körülményekkel. A jól teljesítő fajokat később célzottan is szaporíthatjuk vagy újravethetjük.

Persze ez nem jelenti azt, hogy mindent válogatás nélkül hagyunk növekedni. Érdemes figyelni arra is, milyen fajok jelennek meg, és az inváziós vagy nem kívánatos fajokat eltávolítani. A cél nem egy elhanyagolt gyep, hanem egy olyan növényközösség kialakítása, amely az adott helyen kevésbé intenzív gondozás mellett is stabilan fennmarad.

7. Öntözés

Az öntözés kapcsán fontos, hogy nem elég, ha kevesebbet locsolunk, hanem a lehető leghatékonyabban kell a rendelkezésre álló vizet kijuttatnunk a növényekhez

Inkább ritkábban, nagyobb mennyiségű vizet juttassunk ki

A gyakori, kis mennyiségű öntözés arra ösztönözheti a növényeket, hogy a talaj felső rétegében tartsák a gyökérzetük jelentős részét. Ez a felső réteg azonban gyorsan kiszárad és felmelegszik.

A legtöbb, már jól begyökeresedett növénynél ezért előnyösebb lehet a ritkább, de alaposabb öntözés, amely a gyökérzónát is átnedvesíti.

Ez nem azt jelenti, hogy minden növényt ugyanúgy kell öntözni. Egy frissen ültetett növény, egy sekélyen gyökerező évelő és egy nagyobb fa vízigénye teljesen eltérő lehet.

Nem mindegy, milyen a talaj!

Ugyanannyi víz teljesen másképp viselkedik homokos és agyagos talajon.

Homokos talaj:

• gyorsan átereszti a vizet;
• kevésbé képes hosszabb ideig megtartani a nedvességet;
• ezért gyakrabban lehet szükség öntözésre;
• egyszerre viszont nem feltétlenül érdemes nagyon nagy mennyiségű vizet kijuttatni, mert annak egy része gyorsan a mélyebb rétegekbe távozhat.

Itt különösen sokat számít a szervesanyag-utánpótlás és a talajtakarás, amelyek segíthetnek javítani a vízháztartást.

Kötött, agyagos talaj:

• lassabban engedi át a vizet;
• nagyobb mennyiségű víz kijuttatásakor könnyebben alakulhat ki elfolyás vagy pangó víz;
• ugyanakkor megfelelő szerkezet esetén sok vizet képes tárolni.

Itt ezért különösen fontos, hogy az öntözés lassan, fokozatosan történjen, és legyen lehetőség a víz beszivárgására.

A megfelelő napszak megválasztása

A nagy melegben történő öntözés nem ideális. A reggeli öntözés általában kedvezőbb, mert a növények és a talaj még kevésbé forrók, és a víznek van ideje beszivárogni.

Az esti öntözésnek is lehet helye, különösen nagyon meleg időszakokban, de a növények lombjának rendszeres, hosszan tartó nedvesen tartása növelheti egyes gombás betegségek kockázatát. A reggeli öntözés után napközben hamarabb szárad fel a víz a levelekről, mint az esti órákban.

A cél tehát elsősorban a talaj és a gyökérzóna öntözése, nem a levelek locsolása.

Kitettség és ökológiai igény figyelembevétele

Nem kell az egész kertnek ugyanannyi vizet kapnia.

Más vízigénye lehet:

• egy napos évelőágyásnak,
• egy árnyékos cserjecsoportnak,
• egy veteményesnek,
• egy fiatal gyümölcsfának,
• egy idős fának,
• és a gyepnek.

Ezért érdemes öntözési zónákban gondolkodni, és az egymáshoz hasonló vízigényű növényeket lehetőleg együtt elhelyezni.

Időjárás figyelembevétele

Talán banálisnak tűnik, de sok kertben eső után is megy az öntöző. Érdemes esőérzékelőt alkalmazni vagy manuálisan beavatkozni, ha úgy ítéljük meg, hogy elegendő csapadék esett.

A megfelelő öntözés tulajdonképpen a megfigyelésen, ellenőrzésen alapszik.

Nem az a cél, hogy minél több vizet juttassunk a kertbe. Az a cél, hogy minél kevesebb vizet kelljen kijuttatnunk ahhoz, hogy a növényeink jól érezzék magukat.

8. Biodiverzitás

A klímaadaptív kert nemcsak attól lesz alkalmazkodóképes, hogy jól bírja a meleget és a szárazságot. Az is számít, mennyire változatos és stabil ökológiai rendszerként működik.

Korábban már írtam arról, hogy kertünk nem egy elszigetelt terület, hanem a települési zöldinfrastruktúra része. Egy kert önmagában talán nem tűnik jelentős élőhelynek, de ha sok hasonló kert, fasor, park, patakpart vagy egyéb zöldfelület kapcsolódik egymáshoz, már egy összefüggőbb ökológiai hálózat részeként működhet.

Éppen ezért nem mindegy, hogy mit ültetünk és hogyan alakítjuk ki a kertünket.

Minél változatosabb egy növényközösség, annál többféle élőlény számára tud táplálékot, búvóhelyet és szaporodási lehetőséget biztosítani. Egy virágzó évelőágyás például táplálékot adhat a beporzóknak, egy sűrű cserjecsoport búvóhelyet biztosíthat a madaraknak, egy idős fa pedig önmagában is számos élőlénynek adhat otthont.

Itt kapcsolódik vissza a korábban bemutatott többszintű növénykiültetés is. A lombkoronaszint, a cserjeszint és a lágyszárú, talajtakaró szint együtt sokkal többféle élőhelyet hoz létre, mint egy egyenletesen nyírt gyep vagy néhány magányosan álló dísznövény. Ráadásul a változatos növényzet a talajt is jobban védi, árnyékolja és mérsékli a kiszáradását.

A biodiverzitás azonban nem merül ki abban, hogy minél több növényfajt zsúfolunk a kertbe. Az is fontos, hogy olyan növényeket társítsunk, amelyek az adott hely körülményei között képesek együtt élni. Ehhez pedig vissza kell térnünk a cikk első gyakorlati pontjához: először ismerjük meg a kertünket. Talaj, fényviszonyok, vízháztartás, szél, mikroklíma – ezek együtt határozzák meg, milyen növényközösség tud hosszú távon működni nálunk.

És éppen ezért nem feltétlenül az a legjobb kert, amelyben a legtöbb különleges növény található. Sokkal inkább az, amelyben a növények, a talaj, a víz és az élővilág egymást segítő rendszerként tud működni.

A biodiverzitás tehát nem pusztán természetvédelmi szempont. Egy változatosabb, természetközelibb kert általában ellenállóbb is a változó körülményekkel szemben. És miközben a saját kertünknek segítünk alkalmazkodni, egy apró darabbal mi is hozzájárulunk ahhoz a nagyobb zöldfelületi rendszerhez, amelynek mindannyian részei vagyunk.

9. Fogadjuk el, hogy a kert változik

Lehet, hogy egy növény, amely évtizedeken keresztül gond nélkül megélt nálunk, ma már rendszeresen megsínyli a nyári hőhullámokat. Lehet, hogy a korábban megszokott, üde zöld gyep fenntartásához már aránytalanul sok vízre van szükség. És az is lehet, hogy egy-egy növény elvesztését nem feltétlenül újabb példánnyal kell pótolnunk, hanem érdemes elgondolkodnunk azon, mi működhet jobban az új körülmények között.

Ez szemléletváltást kíván.

Nem feltétlenül az a cél, hogy mindenáron megőrizzük ugyanazt a kertet, hanem hogy olyan kertet hozzunk létre, amely képes a körülményekkel és velünk együtt változni.

Talán el kell engednünk azt az elképzelést is, hogy a szép kert mindig tökéletesen zöld, mindenhol rendezett, és minden növény pontosan ott és úgy néz ki, ahogyan azt megterveztük. Egy klímaadaptív kertben lehetnek szárazabb időszakok, lehetnek növények, amelyek visszahúzódnak, elszáradnak, majd újra kihajtanak. Lehet több lomb, több rovar, több természetesség – és talán egy kicsit kevesebb kontroll.

Ha most kezdünk bele kertépítésbe, kertátalakításba, ne csak azt nézzük meg, mit szeretnénk megváltoztatni, hanem azt is, mi az, ami már most jól működik a kertben. Egy idős fa, egy árnyékos zug, egy természetes mélyedés vagy akár egy régóta ott élő növényállomány olyan érték lehet, amelyhez érdemes alkalmazkodnunk, nem pedig megszüntetnünk.

Talán éppen az a 21. század egyik legfontosabb kertészeti kihívása, hogy megváltoztassuk a saját hozzáállásunkat, szemléletet, nézőpontot váltsunk. Az, hogy ne legyőzni, uralni vagy állandóan korrigálni akarjuk a természetet, hanem megtanuljunk együttműködni vele és a természetes folyamatokra rásegítve létrehozni saját életterünket. Nem az a cél, hogy a kertet mindenáron olyanná kényszerítsük, amilyennek elképzeltük, hanem olyan kertet hozzunk létre, amely a hely adottságaira és a változó körülményekre képes válaszolni.

Remélem tetszett a blogcikk és sok hasznos információt találtál benne!

Ha így van, remélem még találkozunk!

Addig is: